A fenti javaslatot a Bor téren kaptam egy kedves vásárlótól, amit egyből meg is köszöntem neki.

Ugyanis szabadidőmben - szabadság alatt - egy visszautasíthatatlan felkérésnek eleget téve elvállaltam, hogy péntek-szombat dolgozom az egyik bódéban, mint eladó. Egy nagyon kedves borszaküzlet tulajdonos ismerősöm kért meg, mert korábban is volt szerencsénk együtt dolgozni. Péntekre szabadságot kértem, így csütörtök este fel tudtam mérni a terepet, nagyon finom borokat ittam.

Péntek este, amikor már a pultban álltam elég nagy volt a hajtás, ezért is voltam ott, amikor megérkezett egy három fős család. Hatvanas, foghíjas apuka, korabeli anyuka, és a húsz körüli, legfeljebb bölcsész végzettségű lányuk. már egy jó ideje nézik a borlapot - közben több embert is kiszolgáltam mögülük - megszólal a családfő, hogy bort kér. Fajtát nem írhatok, mert a borvidék egyedije és reklámért nem fizetnek. De a borból amit kért, volt két fajta, meg egy házasítás, és még a rozé is egy cuvée volt, amiben szintén volt abból a fajtából. Kérdezem, hogy melyikből szeretne. Azt mondja bort kér (bornak végig ezt a fajtát nevezem mert csak erről lesz szó). Mondom, hogy van belőle kettő, nem akartam terhelni a néggyel. Azt mondja bort kér. Kérdezem, hogy a klasszikusból ('15-ös évjárat, az ára feleannyi). Nem, mondja, a díjnyertesből. Mondom az egy cuvée, prémium, abból kér, vagy a borból? 

Adjak az édesből (az volt az egyetlen aminek az ára fél decire volt kiírva, ezért ha a küllem megkívánta inkább felhívtam rá a figyelmet). Kérdezem, hogy mennyit?
- Egy pohárral.
- Egy decit? Az ár fél decire vonatkozik.
- A pénz nem számít!
- ...
- Elég a fél deci. (Mondja a feleség.)

Kitöltöm.

- Még valamit adhatok? - kérdezem
- Nem tudom mit igyak. - szólal meg hátulról a lány - Szerinted melyik ízlene nekem? - kérdezi az apját.
- Legyen akkor egy reduktív fehér. (szintén a területi sajátosság miatt nem írok fajtát)
- Kérdezem, hogy abból mennyit adhatok.
- Legyen egy pohár.
- Egy deci? 
- ... - Semmi reakció.
- Egy deci legyen?
- Kettőt megiszol? - kérdezi az apa.
- Nem tudom. - válaszol a lány.
- Akkor egy deci legyen? - kérdezem (közben mögöttük az emberek mozdulni nem bírnak, természetesen a legforgalmasabb időben találtak oda)
- Igen, igen egy deci. - mondja az apa.

Töltök.

- Adhatok még valamit?
- Igen még a prémiumból.
- ?? Melyikből? - kérdezem. (Ott áll a lista felett legalább tíz perce és van belőle három.)
- Hát a prémiumból.
- Melyik prémiumból? Mutatom a listán azt a hármat ami mögött fel is van tüntetve, hogy prémium, emellett az árukon is látszik,  hogy a legdrágább klasszikusnak is a duplájába kerül.
- Hát a prémium borból. 
- Talán kicsit ingerültebben és hangosabban a kelleténél (amiben közre játszott, hogy elég nagy volt a hangzavar és két koncert is viszonylag közel volt a bódéhoz)
- A házasításból? - kérdezem. Mert látszódott, hogy itt nem fogunk egyről a kettőre jutni.
- Igen, abból három decit.
- Három decit? - kérdezem (ezer forintos deci ár miatt)
- Igen, háromszor egy decit.
- Rendben. 

Hátranyúlok az üvegért és újra elkezdi mondani.

- Háromszor egy decit. Három pohárba.
- Rendben, értem.

Erre megszólal a hihetetlen magasan kvalifikáltnak és bölcsésznek kinéző lánya:

- Igazán lehetnél kedvesebb!

(Mindezt negyedórányi válogatás és összesen négy és fél deci bor kikérése után. Ennyi idő alatt 10 fős társaságokat is kényelemesen ki szoktam szolgálni.)

- Köszönöm a tanácsot! - válaszolom neki.
- Nem olyan vagy, mint Ferike.
Mégis ki a tököm az a Ferike?! (nyilván egy olyan pincénél dolgozik, ahova az embereket csalogatni kell, nem egy olyannal ahol egész idő alatt megszakad az ember, mert mindenki visszajár)
 - Úgy csinál mintha, értenénk hozzá. - kontráz anyuka.
Ha nem, akkor talán kérdezni kéne, hogy mit ajánlok...

Időközben a rétegzett pult kialakítás miatt, (persze nem üvegpohárból isszák a bort, miért is?!) sikerült az egyik olcsó műanyag poharat úgy feltennem a pultra, hogy az egyik mélyedésben megbillent és leborult. Vagy felborították, nem láttam, mert közben már töltöttem a következőt. Egyszer csak annyit hallottam, hogy megszólal a foghíjas apuka az alig érthető kiejtésével, hogy nem baj, nem baj, fizetjük!

Ahogy észre vettem, a pohár után nyúltam (csak a fele folyt ki) és töltöttem egy másikat.

Majd megvártam amíg anyuka előkotorja a pénztárcát a táskájából és nagy mellénnyel oda ad egy húszast. Ahogy ott álltak, nyilván azt várták, hogy majd hanyatt vágom magam tőle. Biztos így lett volna, ha nem dolgoznék, egyáltalán. Vagy, ha nem csak szórakozásból járnék árulni. 

Lassan két hónapja nem blogoltam. Szeretném csinálni, ha egy héten nem 48 órát dolgoznék. 
Ha főállású blogger lennék - nagyon kíváncsi vagyok az milyen lehet - most valószínűleg nem egy munkanap  után, egy pohár Eszterbauer cuvée-vel tenném. 

Most is csak azért mert állítólag, míg egy hónapos tovább képzésen voltam Pesten, a munkatársaim számára fény derült blogomra és 'rápörögtek'. Nem is tudom mit írhatnék, miután folytatásos tele-regény sorozatom már bőven a két hónappal ezelőtti bejegyzésem előtt megszakadt. 

Éltem egy hónapot Pesten. Ez már haladás ahhoz képest, hogy amikor az egyetemet kezdtem egy hétig laktam ott. Egyébként imádom, gyönyörű, csak a vidéki fizetésem nem hozzá van méretezve. Igaz, hogy a szállodát a cég fizette - elég menő volt egy hónapig szállodában lakni - és a kaját is. Pest csodás, csak indokolatlanul nagy. Nem rég mikor vidékre utaztam rokonlátogatóba, akkor utaztam egy órát, hozzá vagyok szokva, hogy Szegeden beülök az autóba (mostanában elég lusta vagyok, ezért nem biciklizek, kivéve az elmúlt két napot) és körülbelül 10 perc alatt mindenhol ott vagyok. Kivéve tarján, meg ezek a betontömb lakónegyedek, ilyen helyre nem járok. Ehhez képest Pesten felszálltam a belvárosban egy buszra, hogy átmenjek Budára, a hétvégi szállásomra, egy nagyon kedves ismerősömhöz, és egy órán keresztül mentünk. Pestről Budára, mintha itt Szegedről Újszegedre mennék. Na oda se megyek, de nem azért mert egy óra az út. 

Ettől függetlenül imádom. ha nem kéne Pesten albérletet fizetnem, hanem mondjuk lenne egy lakásom biztos ott keresnék munkát. De csak a lakásom mellett. Amíg fent voltunk pont jó volt, mert a szálloda csak pár percre volt az irodától. Viszont az egyik szálloda a nyolcadik határán. Az elég para volt, és mocskos, és büdös is. Elképesztő, hogy Pesten mekkora különbségek vannak életszínvonalat tekintve. Szerintem nálunk ez ennyire nem tapasztalható. 

Nem kellett egész hónapot Pesten töltenünk a kollégáimmal, az utolsó hét közepén jött egy felső vezetői utasítás, hogy a többi egységhez képest Szeged annyira túl teljesít, hogy haza jöhetünk. Volt egy rohanásunk délután 4-kor a szállodába majd a pályaudvarra, de a 16.53-assal haza jöttünk. Küldtem is körbe az üzeneteket, hogy úton vagyok, majd ahogy leszálltam a vonatról mentem ki a SZIN-re. Megfázva jöttem haza, majd lenyomtam csütörtök-pénteket a dolgozóban, közben szerda estétől vasárnap hajnalig buliztam, nem lettem jobban. 

Azóta megkaptam az új szerződésem, a heti túlóra listát, majd kivettem egy nap szabit, hogy jövő héten a Bor téren dolgozzak. Többet nem szeretnék, csak péntek-szombat. Már úgy is csak a szórakozás kedvéért csinálom, meg a borért.

Hétvégén összegyetmi gólyatábor lesz, tavaly még dolgoztam ott. Idén csak kimegyek a Lost frequencies-re, most pedig átnézek még néhány ügyrendet amit hazahoztam és holnap lenyomok egy pénteket. Aztán egy kicsit még szombaton. 

Pénteken volt a tizenötödik munkanapom. Délután már éppen kezdtem volna visszafele számolni az időt, amikor összehívtak egy megbeszélést. 

Biciklivel mentem dolgozni, amint le tettem a tollat rohantam, mert voltam reggel olyan ügyes, hogy a félórával később kezdődő próbára nem vittem ruhát. El kellett tekernem a Váradiba, szerencsére ott volt, aztán rohantam tovább az Agórába. Megfeszített tempóban próbálunk, a hónap végén lesz a Városháza bemutató, ami a táncszínház önálló estje és minden évadban a legkomolyabb figyelmet kapja. Petivel már a hét közben megbeszéltük, hogy megiszunk majd valamit próba után. Két órányi próba után, mi még visszakértünk egy zenét egy zárótánchoz. Leizzadva, csatakosan puró-módon felöltözve neki indultunk, hogy megiszunk egy sört. A Napfény Műterem újonnan nyitott kerthelyiségét választottuk. Kiültünk, sikerült találnunk egy szabad asztalt a sarokban. Ikon rozéból nagyfröccsöt kértem, Peti meg valami meggysört. 

Nagyon kellemes hely van kialakítva a belső udvarban. Színes villanykörték és mécsesek teszik hangulatossá a nagypolgári ház udvarát. Meglepő gondossággal újították fel az épületet szöges ellentétben a manapság divatos romkocsmákkal. A mosdón külön meglepődtem mennyire kulturált.

Mire megittuk a második pohárral megérkeztek a lányok és mivel mindenkinek nehéz napja volt kikértünk egy tequilát. Ahogy oldódott a hangulat Katával kitaláltuk, hogy tovább megyünk valahova. A többiek holnap dolgoznak, úgyhogy haza mennek. Ezt megerősítettük még egy tequilával, amihez kísérőnek kértem egy fröccsöt. Miután megittuk bementünk fizetni, ahol nagyon furcsa dolog történt, csak ott hirtelen nem tűnt fel. Én, aki ivott három nagy fröccsöt, meg két tequilát kevesebbet fizettem, mint Stefanik, aki két rövidet, meg három deci bort ivott, ráadásul Ő olcsóbb bort ivott. Bár utólag már teljesen mindegy volt. 

Ezután kitaláltuk, hogy kimegyünk a világvégére a Kedvesbe, mert oda hívta Tamás Katát. Mondta Peti, hogy arra jön Ő is. Mire kizártam a biciklim Peti meg Dóra kitalálta, hogy majd ketten mennek Peti biciklijével a dohányboltig, onnan Dóra haza megy. El is indultak, mi Katával pedig utánuk gyalog. Mivel nekem vékonyabb kerekű biciklim van nem viszek utast. Egyszer volt rá példa, hogy drága Eszterrel, akivel rendszeresen egy biciklit használtunk vittem a csomagtartón és másnapra komplett gumiszettet kellett cserélnem. Oda értünk a dohánybolthoz, a többiek pedig elkezdtek győzködni, hogy mi is szálljunk fel és induljunk, mert ők is jönnek. Katával kicsit bizonytalankodtunk, mert azon felül, hogy én feltettem a biciklim, Ő meg a fenekét a csomagtartótól. Erre a nagy eszemmel kitaláltam, hogy nálam van a próba ruha, azt ráteszem. Aztán elindultunk. 

A világvégére bicikliút vezet a járdáról lecsatolva. Mivel van bennünk némi versenyszellem, ezért szép lassan elkezdtünk gyorsítani. Olaj volt a tűzre, hogy fej-fej mellett Peti még elkezdte mondani, hogy majd Ő lehagy. Persze, engem. Szemrebbenés nélkül elkezdtem tekerni, simán magunk mögött hagytuk őket, Kata meg csak ordibált, hogy Mi győztünk. Amikor a Kedveshez értünk mérnöki pontosságú csapatmunkánknak köszönhetően mindenki épségben letudott szállni. A presszóban volt Kakas szerencsére, ezért kértem két két pohárral, ha már Katát úgy lehúzták. Erre azt mondják nekem, hogy nincs hűtött. Nem is értem, akkor meg minek van ott. Egyébként biztos, hogy csak bontani nem akartak, mert láttam, hogy ott van a hűtőben.

Amikor kikértünk mindent, úgy láttuk, hogy a teraszon nincs hely, ezért egy utcai padhoz ültünk le. Ahogy ültem le Kata borának a felét kiborítottam. Pontosabban leraktam a földre, és olyan egyenetlen volt a talaj, hogy felborult. A többiek, a munkásbrigád, akik igaz, hogy másnap dolgoznak kikértek egy üveggel, ezért abból visszapótoltuk, aztán szólt Kata, hogy van foglalt asztalunk a teraszon, menjünk be az utcáról. Ahogy még ott iszogattuk a pohárka borunk már nagyon bulizós hangulatom volt, ezért elkezdtem promotálni. Tamás még adta is alám a lovat, de a többiek nem akartak menni, ezért megbeszéltük, hogy haza indulunk. 

Gyalogszerrel indultunk haza, nagyszerű este volt.

Sajnos az utóbbi időben annyira elhavazódtam, hogy röpke 3 hét kiesett a blogomból, amely időszakról nem fogok írni. Részben azért mert egy részére nem emlékszem, egy másik része érdektelen, a harmadik meg nem annyira fontos, hogy visszamenőleg megírjak 15 + 3 bejegyzést. 

Május 29.-e hétfő van, ma volt a második napom az új munkahelyemen. Megnyugtató, hogy van munkám, az még kicsit aggasztó, hogy kezdő vagyok. Múlt hét csütörtökön volt az Anasztázia premierje, ami olyan jól sikerült, hogy én már az előadás közben visszaadtam volna a jegyárat a nézőknek. Következésképp a premierbulin szemrebbenés nélkül megittam 3 üveg Dúzsi rozénak a felét. Kicsit sem ébredtem pénteken másnaposan, még kevésbé aggódtam amiatt, hogy az az első munkanapom, az meg aztán, hogy fél 5-ig bent kell lennem az irodában 5-től pedig Anasztázia előadás lesz csak egy kósza gondolat erejéig kötött le. 

Épp időben futottam be az előadásra, átöltözés, többi jelmez és kellék bekészítése után teljesen felkészülve éreztem magam a kezdéshez. Az első felvonás lement, mint a karikacsapás. A második már sima liba lesz. A premierhez képest istenes előadás volt. Amikor végeztünk kategorizálva visszapakoltuk a jelmezeket, majd abszolút felkészülve éreztem magam ahhoz, hogy egy röpke bevásárlás után célba vegyem a partfürdői üdülőnk, ahol Tesómék össznépi, három napig tartó születésnapi buliján vegyek részt. 

Úgy gondoltam veszek két üveg bort, de olyan jó áron voltak a borok az egyik nagyáruházban, hogy biztos, ami biztos három üveggel vettem. Mellé egy üveg Jager, némi rágcsa, meg egy üveg víz és indulhatok is. Amikor visszaértem a kocsihoz, akkor szembesültem vele, hogy olyan rendkívül szükséges dolgokkal van tele, mint 4 pár cipő, 3 táska, 2 papucs, néhány mappa zakók és ingek. Az a szerencsétlen pár üveg ital alig fért már be. 

Alig vártam, hogy odaérjek és két napig ne csináljak semmit. Jól meg is alapoztam azzal, hogy lent megittam másfél üveg bort, néhány felest, és két órakor szépen elmentem aludni. Előtte persze megittam félüveg vizet, hogy elkerüljem a másnapot. Szombaton 8-ig el tudtam húzni az alvást, csak az volt az egyetlen problémám, amikor felébredtem, hogy nem volt nálam fogkefe. Kelés után letusoltam, kávéztam, majd elindultam fogkefe vadászatra. Miközben elbandukoltam a Válogatásba a borfesztiválos gázsimért, vettem fogkefét, joghurtitalt és virágot a bolt előtt kuporgó nagyiktól. 

Szombaton 10-re beszéltük meg a bútorpakolást. Amíg Nagybátyámmal vártuk, hogy Faterom is oda érjen, megkért, hogy csiszoljak meg néhány alkatrészt. Közben megérkezett Apa, úgyhogy neki láttunk az előkészületeknek. Ő elkezdte lesöpörni az utánfutót, nagybátyám a szekrény elől kezdett kipakolni, én meg felmentem, hogy felébresszem Tesómat. Mire visszaértem nagyjából el volt takarítva, ezért Nagybátyámmal a futóhoz vittük a szekrényt, majd felraktuk. Miközben Apa leporolta a szekrényt, mi nagybátyámmal rakosgattuk fel azokat a lomokat, amik a szekrénnyel együtt érkeztek és teljesen feleslegesek a Váradiban. Amikor végeztünk a felpakolással neki álltam leragasztani egy autót a szórógitteléshez. Eközben sikerült odaérnie Tesómnak is, úgyhogy elindultunk Apáék világvégi kádár-kocka házához. Mivel nem kötöttük le a szekrényt végig azt néztem, mikor borul le. Szerencsére az úton nem volt semmi probléma és Fateromnak is sikerült a tizenötödik korrigálás után betolatnia az udvarba. Amikor bementünk az udvarba egyből megkerestem a locsolókannát, hogy a Gyerekükhöz hasonlóan neveletlen kutyájuk ellen védekezni tudjak. Sajnos félkézzel nem tudtam a bútort pakolni, ezért szembenézve a veszedelmekkel, félretettem a kannát. Tesómmal levettük a szekrényt, majd elvittük az előtérig, ami csak egy saroklépcső köré épített üvegbódé.

A lépcső tetején két irányban van ajtó, az egyiken keresztül a házba lehet jutni, a másik a nyári konyhába vezet. Mi az utóbbiba akartuk beerőszakolni a szekrényt. Amíg az 5 fokos lépcsőn kellett felmenni, még nem is volt semmi probléma, de a téli konyha bejáratánál elkezdődtek a bajok. Mivel tele volt pakolva lomokkal, ezért az ajtó nem nyílt ki teljesen. Én nem is tudom mit gondoltak, hogy lehet oda berakni ilyen körülmények között, mert csak a leendő helyéről pakoltak el. Miután egy ideig feszegettük az előtér határait és néhányszor levertük a kezem, sikerült bejutni a konyhába, ahol végre fel tudtuk állítani a szekrényt. Ezután elkezdtünk belépegetni vele a helyére, ami olyan jól sikerült, hogy már nem bírtam kimászni mögüle, ezért visszább kellett mennünk. Miután végeztünk a szekrénnyel, visszaindultunk a Váradiba letenni az utánfutót, visszaadni Nagybátyám autóját. Amikor odaértünk folytattam a leragasztást. 

Nem sokkal dél után végeztünk Nagybátyámmal, utána naki álltam ebédelni, majd hazaindultam. Amíg otthon voltam, írt Dóra, hogy a színház után nincs-e kedvem csatlakozni hozzájuk, úgyhogy késő délután elkészülődtem, majd visszaindultam a városba. Befelé menet, még letettem az autót a Váradiban és gyalog mentem a belvárosba. 

A Lejtőre mentünk, habár szerintem már lehűlt a levegő. Egy rozéfröccsöt kértem és nagy meglepetésemre volt a Kakasból. Korábban ezen a helyen mindig minősíthetetlen borok voltak. Egy pohárka után úgy gondoltuk, hogy leöblítjük egy tequilával, majd még egy-két fröccs belém fért. És miközben már hazafele sétáltam, azon gondolkoztam, hogy milyen jó lenne bulizni menni valamikor. 

Amikor éjszaka felébredtem kiakartam menni inni egy pohár vizet és fogat mosni, de egyből visszaaludtam. 8-kor szólt az ébresztőm, mert előző nap 9-re beszéltük Petivel, hogy megyek a Charme Artba. Egyből ahogy lenyomtam az ébresztőt elkezdett csörögni a telefonom, Tesóm hívott, hogy Ők még isznak. Mivel családi ebédre voltunk hivatalosak, ezért mondtam neki, hogy megyek érte. Ahogy voltam, alvós pólóban, csak egy nadrágot vettem és indultam, gondoltam, hogy majd hazaviszem, átöltözök és amíg a virágért vagyok majd Ő is felfrissíti magát. Ehhez képest elkezdett velem vitatkozni, hogy neki nincs szüksége tusolásra, menjünk a virágoshoz. De nekem mindenképp át kellett öltöznöm, ezért muszáj volt haza menni, de amíg én felöltöztem, addig kint állt a kocsinál. Elindultunk Petihez, de nem volt időm rendesen megnézni a kis utcákat és mivel nem akartam megint eltévedni, ezért a hosszabb úton mentünk, de igazság szerint nem hiszem, hogy az sokkal hosszabb lenne, mint a kis utcás. 

Miután kiválasztottam a virágokat Tesóm még maradni akart, ezért még beszélgettünk Petivel egy órát. Amikor elindultunk, és sikerült a helyes utat megtalálni, még elmentünk Mamámékhoz felköszönteni, majd haza indultunk. Anyának is átadtuk a virágot, megebédeltünk, majd én beültem a nappaliba tévézni. Monk volt benne, régebben mindig néztem. Estére Dóra hívott a Musical Revolution című színházi előadásra. Mielőtt elkezdtem készülődni, még beerőltettem a biciklim a kocsi csomagtartójába, ami nem volt egyszerű a lépcsőshát miatt. Arra nem gondoltam, hogy felöltözve valószínűleg nem fogom tudni kivenni és a hűvös idő miatt felvett térdig érő szövetkabátban hajtani se fogom tudni. 

Fél 7-re értem Dóráékhoz, ahol indulás előtt még egy pohár bor belefért az időnkbe. Hétre értünk a színház művészbejárójához, de ahelyett hogy a helyünkre siettünk volna, még felmentünk az igazgatóságra egy pohár pezsgőre. Koccintás után lekabátoltunk és bevonultunk a díszpáholyba. Kellemes előadás volt, amíg a szünetben visszamentünk a pezsgőspoharainkért a lányok azt mesélték, mennyire meg vannak hatódva. Az előadás után még vettünk egy bort és haza sétáltunk