Lassan két hónapja nem blogoltam. Szeretném csinálni, ha egy héten nem 48 órát dolgoznék. 
Ha főállású blogger lennék - nagyon kíváncsi vagyok az milyen lehet - most valószínűleg nem egy munkanap  után, egy pohár Eszterbauer cuvée-vel tenném. 

Most is csak azért mert állítólag, míg egy hónapos tovább képzésen voltam Pesten, a munkatársaim számára fény derült blogomra és 'rápörögtek'. Nem is tudom mit írhatnék, miután folytatásos tele-regény sorozatom már bőven a két hónappal ezelőtti bejegyzésem előtt megszakadt. 

Éltem egy hónapot Pesten. Ez már haladás ahhoz képest, hogy amikor az egyetemet kezdtem egy hétig laktam ott. Egyébként imádom, gyönyörű, csak a vidéki fizetésem nem hozzá van méretezve. Igaz, hogy a szállodát a cég fizette - elég menő volt egy hónapig szállodában lakni - és a kaját is. Pest csodás, csak indokolatlanul nagy. Nem rég mikor vidékre utaztam rokonlátogatóba, akkor utaztam egy órát, hozzá vagyok szokva, hogy Szegeden beülök az autóba (mostanában elég lusta vagyok, ezért nem biciklizek, kivéve az elmúlt két napot) és körülbelül 10 perc alatt mindenhol ott vagyok. Kivéve tarján, meg ezek a betontömb lakónegyedek, ilyen helyre nem járok. Ehhez képest Pesten felszálltam a belvárosban egy buszra, hogy átmenjek Budára, a hétvégi szállásomra, egy nagyon kedves ismerősömhöz, és egy órán keresztül mentünk. Pestről Budára, mintha itt Szegedről Újszegedre mennék. Na oda se megyek, de nem azért mert egy óra az út. 

Ettől függetlenül imádom. ha nem kéne Pesten albérletet fizetnem, hanem mondjuk lenne egy lakásom biztos ott keresnék munkát. De csak a lakásom mellett. Amíg fent voltunk pont jó volt, mert a szálloda csak pár percre volt az irodától. Viszont az egyik szálloda a nyolcadik határán. Az elég para volt, és mocskos, és büdös is. Elképesztő, hogy Pesten mekkora különbségek vannak életszínvonalat tekintve. Szerintem nálunk ez ennyire nem tapasztalható. 

Nem kellett egész hónapot Pesten töltenünk a kollégáimmal, az utolsó hét közepén jött egy felső vezetői utasítás, hogy a többi egységhez képest Szeged annyira túl teljesít, hogy haza jöhetünk. Volt egy rohanásunk délután 4-kor a szállodába majd a pályaudvarra, de a 16.53-assal haza jöttünk. Küldtem is körbe az üzeneteket, hogy úton vagyok, majd ahogy leszálltam a vonatról mentem ki a SZIN-re. Megfázva jöttem haza, majd lenyomtam csütörtök-pénteket a dolgozóban, közben szerda estétől vasárnap hajnalig buliztam, nem lettem jobban. 

Azóta megkaptam az új szerződésem, a heti túlóra listát, majd kivettem egy nap szabit, hogy jövő héten a Bor téren dolgozzak. Többet nem szeretnék, csak péntek-szombat. Már úgy is csak a szórakozás kedvéért csinálom, meg a borért.

Hétvégén összegyetmi gólyatábor lesz, tavaly még dolgoztam ott. Idén csak kimegyek a Lost frequencies-re, most pedig átnézek még néhány ügyrendet amit hazahoztam és holnap lenyomok egy pénteket. Aztán egy kicsit még szombaton.