Péntek huszadik munkanap.

Az előadás előtt, a bevonulást várva tudtam, hogy az előadással vége a hétnek és ennek az őrült rohanásnak is. Ekkora már túl voltam egy nagyon pénteki munkanapon, ahol a reggeli megbeszélést a széken szétfolyva "ültem végig". A közvetlen felettesemmel az oldalamon. Túl voltam 40 órányi munkán, körülbelül 15 órányi próbán, napi 1,5-2 órányi utazáson, 3 társasági összejövetelen, 2 felhőszakadáson, 2 éjszakai főzésen és a kocsim műszaki vizsgáztatásának komplett leszervezésén. 

A hétvégére maradt még egy előadásom, egy premierbulin, egy előreünnepelt születésnapi ebédem, egy jelenésem a múzeumok éjszakáján, és egy rögtönzött nagycsaládi összejövetelem. 

Amilyen kilátástalannak indult a hét a gyakorlatilag teleírt naptárammal és folytatódott a munkahelyi új kampányokkal lebonyolításával valamint a bemutató Koreográfusának szemrehányó megjegyzéseivel, annyira megnyugtató és kellemes volt a tudat, hogy még egy kevés odafigyelés, csak egy kicsi erőfeszítés és vége. Másnap nem kell ébresztőt állítanom, nyugodtan megihatok egy pohár bort este, nem kell aggódnom amiatt, hogy mindjárt kelnem kell. Amikor éjszakára kikapcsolom a telefont, az életem egy kis szünetet tart. 

A héten megéltem, hogy miután kikértünk egy üveg bort a Lejtőn, rá tízpercre odajönnek és elküldenek. Mert Ők zárnak. Viszont akkor nagyon kíváncsi lennék, hogy mégis mi a bánatért adtak ki még egy üveggel és nem tájékoztattak helyette, hogy mindjárt zárnak. Vagy ha már ennyire pénzsóvárok, mért nem foglalják el addig magukat mondjuk az üres asztalok összepakolásával. Igen kellemetlenül éreztem magam, hogy egészen addig, amíg össze nem szedtük a próbáról nálunk maradt temérdek holminkat ott strázsált az életunt biztonsági őr. Még akkor is felháborító lett volna, ha egy pohár szódával ülünk ott, de azok után, hogy a legdrágább borukból már a többedik üveggel vettünk még rosszabb. És tettük ezt jó néhány alkalommal az elmúlt időszakban, eddig. 

Az egyik este sünit simogattunk és a szökőkútnál ültünk. Az egyik este Stefaniknak örültünk, mert két nyaralás között haza ugrott. Az egyik este a Tisza-parton ültünk és kacsákat hallgattunk.