Szombaton 10-re beszéltük meg a bútorpakolást. Amíg Nagybátyámmal vártuk, hogy Faterom is oda érjen, megkért, hogy csiszoljak meg néhány alkatrészt. Közben megérkezett Apa, úgyhogy neki láttunk az előkészületeknek. Ő elkezdte lesöpörni az utánfutót, nagybátyám a szekrény elől kezdett kipakolni, én meg felmentem, hogy felébresszem Tesómat. Mire visszaértem nagyjából el volt takarítva, ezért Nagybátyámmal a futóhoz vittük a szekrényt, majd felraktuk. Miközben Apa leporolta a szekrényt, mi nagybátyámmal rakosgattuk fel azokat a lomokat, amik a szekrénnyel együtt érkeztek és teljesen feleslegesek a Váradiban. Amikor végeztünk a felpakolással neki álltam leragasztani egy autót a szórógitteléshez. Eközben sikerült odaérnie Tesómnak is, úgyhogy elindultunk Apáék világvégi kádár-kocka házához. Mivel nem kötöttük le a szekrényt végig azt néztem, mikor borul le. Szerencsére az úton nem volt semmi probléma és Fateromnak is sikerült a tizenötödik korrigálás után betolatnia az udvarba. Amikor bementünk az udvarba egyből megkerestem a locsolókannát, hogy a Gyerekükhöz hasonlóan neveletlen kutyájuk ellen védekezni tudjak. Sajnos félkézzel nem tudtam a bútort pakolni, ezért szembenézve a veszedelmekkel, félretettem a kannát. Tesómmal levettük a szekrényt, majd elvittük az előtérig, ami csak egy saroklépcső köré épített üvegbódé.

A lépcső tetején két irányban van ajtó, az egyiken keresztül a házba lehet jutni, a másik a nyári konyhába vezet. Mi az utóbbiba akartuk beerőszakolni a szekrényt. Amíg az 5 fokos lépcsőn kellett felmenni, még nem is volt semmi probléma, de a téli konyha bejáratánál elkezdődtek a bajok. Mivel tele volt pakolva lomokkal, ezért az ajtó nem nyílt ki teljesen. Én nem is tudom mit gondoltak, hogy lehet oda berakni ilyen körülmények között, mert csak a leendő helyéről pakoltak el. Miután egy ideig feszegettük az előtér határait és néhányszor levertük a kezem, sikerült bejutni a konyhába, ahol végre fel tudtuk állítani a szekrényt. Ezután elkezdtünk belépegetni vele a helyére, ami olyan jól sikerült, hogy már nem bírtam kimászni mögüle, ezért visszább kellett mennünk. Miután végeztünk a szekrénnyel, visszaindultunk a Váradiba letenni az utánfutót, visszaadni Nagybátyám autóját. Amikor odaértünk folytattam a leragasztást. 

Nem sokkal dél után végeztünk Nagybátyámmal, utána naki álltam ebédelni, majd hazaindultam. Amíg otthon voltam, írt Dóra, hogy a színház után nincs-e kedvem csatlakozni hozzájuk, úgyhogy késő délután elkészülődtem, majd visszaindultam a városba. Befelé menet, még letettem az autót a Váradiban és gyalog mentem a belvárosba. 

A Lejtőre mentünk, habár szerintem már lehűlt a levegő. Egy rozéfröccsöt kértem és nagy meglepetésemre volt a Kakasból. Korábban ezen a helyen mindig minősíthetetlen borok voltak. Egy pohárka után úgy gondoltuk, hogy leöblítjük egy tequilával, majd még egy-két fröccs belém fért. És miközben már hazafele sétáltam, azon gondolkoztam, hogy milyen jó lenne bulizni menni valamikor. 

Amikor éjszaka felébredtem kiakartam menni inni egy pohár vizet és fogat mosni, de egyből visszaaludtam. 8-kor szólt az ébresztőm, mert előző nap 9-re beszéltük Petivel, hogy megyek a Charme Artba. Egyből ahogy lenyomtam az ébresztőt elkezdett csörögni a telefonom, Tesóm hívott, hogy Ők még isznak. Mivel családi ebédre voltunk hivatalosak, ezért mondtam neki, hogy megyek érte. Ahogy voltam, alvós pólóban, csak egy nadrágot vettem és indultam, gondoltam, hogy majd hazaviszem, átöltözök és amíg a virágért vagyok majd Ő is felfrissíti magát. Ehhez képest elkezdett velem vitatkozni, hogy neki nincs szüksége tusolásra, menjünk a virágoshoz. De nekem mindenképp át kellett öltöznöm, ezért muszáj volt haza menni, de amíg én felöltöztem, addig kint állt a kocsinál. Elindultunk Petihez, de nem volt időm rendesen megnézni a kis utcákat és mivel nem akartam megint eltévedni, ezért a hosszabb úton mentünk, de igazság szerint nem hiszem, hogy az sokkal hosszabb lenne, mint a kis utcás. 

Miután kiválasztottam a virágokat Tesóm még maradni akart, ezért még beszélgettünk Petivel egy órát. Amikor elindultunk, és sikerült a helyes utat megtalálni, még elmentünk Mamámékhoz felköszönteni, majd haza indultunk. Anyának is átadtuk a virágot, megebédeltünk, majd én beültem a nappaliba tévézni. Monk volt benne, régebben mindig néztem. Estére Dóra hívott a Musical Revolution című színházi előadásra. Mielőtt elkezdtem készülődni, még beerőltettem a biciklim a kocsi csomagtartójába, ami nem volt egyszerű a lépcsőshát miatt. Arra nem gondoltam, hogy felöltözve valószínűleg nem fogom tudni kivenni és a hűvös idő miatt felvett térdig érő szövetkabátban hajtani se fogom tudni. 

Fél 7-re értem Dóráékhoz, ahol indulás előtt még egy pohár bor belefért az időnkbe. Hétre értünk a színház művészbejárójához, de ahelyett hogy a helyünkre siettünk volna, még felmentünk az igazgatóságra egy pohár pezsgőre. Koccintás után lekabátoltunk és bevonultunk a díszpáholyba. Kellemes előadás volt, amíg a szünetben visszamentünk a pezsgőspoharainkért a lányok azt mesélték, mennyire meg vannak hatódva. Az előadás után még vettünk egy bort és haza sétáltunk