Korábbi terveimmel ellentétben, amikor visszarázódtam a szegedi munkába, pontosabban elkezdtem beleszokni új pozíciómba, nem kezdtem el a szükséges angol tanfolyamot. November közepe van, talán ma zár le a keresztféléves jelentkezés és nem, hogy nem jelentkeztem, hanem még csak egy lépést sem…

Péntek délelőtt 8.45-re beszéltük meg az interjút. Nem sok kedvem volt elmenni, ezért a kelés is nehézkesen indult. Épp csak felöltöztem, ittam néhány korty vizet és már indulhattam is. Amikor leparkoltam a kocsival felhős volt az ég, de nem volt kedvem cipelni az esernyőt, ezért csak reménykedni…

11-re mentem ma állásinterjúra. Előtte annyi időm volt, hogy a kocsiban megegyek egy fél pirítóst. Éljen a nap első étkezése. Az interjú jól ment, szimpatikus emberek, én is szimpatikus vagyok nekik, úgy érzem. Az egyetlen probléma, az eddigi túlhajszolt, ingergazadag életem. Vajon mi történik…