Már egy hónap eltelt munkanélküliséggel. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan elrepült, bár szerintem ez volt az a hónap az évben, amelyikben a legkevesebb munkanap volt (februárban is 20 volt, most meg csak 18). Nem volt túl eredményes hónap, még mindig nincs munkám. Korábban azt hittem, amikor március elején elkezdtem keresgélni, hogy már a hónapban találok és nem fogom tudni a Jegyzetboltban végig dolgozni a márciust. Elég nagyot tévedtem. Igazság szerint nem bántam április elején, hogy még nincs munkám, az utóbbi években, pláne az utolsóban szinte semmi szabadidőm nem volt. Még Szenteste gondolkoztam rajta, hogy az előző Karácsonyhoz képest az a két napom volt, amikor nyáron Villányban voltam Stefanikkal. És Karácsony másnapján már a könyveim felett ültem. 

Ráadásul azt kell mondanom, hogy még mindig nem tudtam utolérni magam, még mindig vannak elintézni valóim, amikkel sehogy nem jutok előrébb, mert bármennyire hihetetlen egyszerűen nincs időm rá. Az utolsó munkanapjaimon azon gondolkoztam, hogy majd milyen sok időm lesz magamra. Tudok majd olvasni, filmeket nézni, vagy csak egy kicsit úgy ellenni. Ebből szinte semmi nem valósult meg. Alig olvastam valamit, 2-3 filmet láttam összesen, ellenni pedig egyáltalán nem volt lehetőségem. 

Jó, elkezdtem blogolni (a saját szórakoztatásomra, nagyon vicces, olyan mintha magamban beszélnék) és ez alapvetően meghatározza a mindennapjaimat. Emellett minden egyes nap át kell nézni az álláshirdetéseket. Mindenhova átszerkesztett önéletrajz, egyéni pályázatok, ha csak napi egy állásra jelentkezem, az is legalább fél óra. Heti 2 * 2 óra angol, ugyanennyi táncpróba. És akkor még nem beszéltünk a társasági eseményekről, az is heti 3-4 alkalom.

Itt volt például egyből a kedd, május első munkanapja, egy tipikus hétköznapom. Reggel 6-kor kelés, egy pohár víz, egy bögre kávé, közben öltözködés, készülődés. Fél 8-kor indulás, 8-tól angol. Fél 10-kor végeztem, indulás haza. Itthon megreggeliztem, utána kezdtem az álláshirdetésekkel, majd a blogolással. Mire mindent sikerült átnéznem és leírnom, már elmúlt ebéd, sőt már uzsonnaidő volt, és készülődnöm kellett az esti próbára. Útközben még be kellett szaladnom a Váradiba, majd irány az Agóra. A próba elején volt néhány tréning gyakorlat amik közben azt hittem, hogy összecsinálom magam, utána haza tekertem, ettem pár falatot, átnéztem az aznapi posztot, majd pár oldal olvasás után ruhástól, mindenestől elaludtam.